Megint egy kis tévénézős csemege:).
Sok mesés festmény kerül ki a kezem alól mostanság, de sajnos nem mutathatom meg őket, mert karácsonyi ajándékoknak szánják őket. Imádom ezeket a mesés családi meséket, sok vicces és boldog pillanatot kell megörökítenem, jó lenne látni majd a megajándékozottak arcát amikor meglátják meséjüket.
Már több megrendelőm is mondta, hogy lehet boszi vagyok, mert sokszor olyan dolgokat is festek a képre amit ők nem is mondtak, de én mégis ráfestettem, mert úgy éreztem ott a helye, vagy olyannak kell lennie. S utólag mondják: Honnan tudtad?
S én nem tudtam, csak azt éreztem úgy kell festenem.
Mondjuk sokszor vagyok úgy, hogy gőzöm sincs mit csinálok és a végén magam is csodálkozom, milyen szép lett a kép. Mindig van egy alapgondolat amiből elindulok, s aztán már nem gondolkodom, érzem melyik szín hol szeretne lenni.
A suliban amikor a színtant tanultuk, mindig mérges voltam, mit kell ezen tanulni, vagy érzed, vagy nem!
